utálom magam, mert hagytalak kilépni az életemből, hogy végig néztem hogyan sétálsz el, s azt hogy nem léptem oda hozzád, s nem mondtam hogy szükségem van rád, hogy azt akarom hogy itt legyél.. mert nélküled nem olyan az élet mint amilyennek szeretném.

Tegnap éjszaka poros polcómról az eldugott helyről elővettem "Kedves naplómat" hisz minden lapot így keztem,annak ellenére hogy minden eggyes lapon a könnyem helye és a tintával irt szomorúságom helyét észlelhettem. Minden mi oda volt írva igaz volt, és egyben fájdalmas, elég volt egy szót fel olvasnom máris beugrott a kép mi történt velem. Nem bánok egy percet sem, azt már nem, de sajnálom hogy nem mondhattam el neked amit valójában éreztem,és amit érzek. Amit veled tettem és tettél velem. Amin keresztül mentem miközben senki nemtudott aról mi játszódik le bennem. Mikor kint sütött a nap de bennem dühös zápor, zivatart tört minden eggyes percben. Ez akkor volt, mikor irtam a naplómat mára már nincs erőm leirni a fájdalmaimat, talán ha leirnám nem lenne elég 3 kisebb nagyob napló sem! Soha senki nemfogja megérteni akkor minek mondjam el?? Inkább tervezek előre és élek! 

Azonon a bizonyos csütörtöki napon, mikor minden elszált körülöttem, és úgy éreztem magamra maradtam, minden ami lehetséges megfordult a fejemben. Nem értettem miért kellet együtt lennünk ha tudtuk hogy egyszer vége lesz, akkor még nem is sejtettem hogy ennyire bonyolult dolog a szerelem, de mostmár tudom. Felfogtam hogy te mással éled le napjaid és mással töltöd azokat a perceket amiket velem töltöttél. Emléken kivűl már már nem köt hozzád. Boldog vagy én boldog vagyok, kell ennél több?

Egy tócsa előtt állsz.Vajon kikerülöd és nem törődsz vele?Vagy 
inkább beletaposol és hagyod hogy átázzon a cipőd? Melyik a jobb 
döntés?Kikerülni az akadályokat és gyengén tovább lépni vagy átgázolni 
rajta és erősen bár megsebesülve TOVÁBB LÉPNI?"

Csak sajnálom, hogy hittem a sok jó szónak, és azt, hogy reméltem, minden rólunk szólhat.

Egy jelet neked most itt hagyok, tudd, hogy létezem, jól vagyok!

Holnaptól nem érdekel, hol jársz és kivel,
Hogy ki az újabb áldozat, ki téged elvisel...

Néha még megdobogtatod a szívem, de már semmi se olyan, mint régen.

Túl kell lendülnöm ezen az egészen. Újra annak az életvidám mindenkit és mindent szerető lánynak kell lennem, mint azelőtt. Mosolyognom kell, amikor felnézek az égre, és nem azon rágódni, hogy vajon Te mit csinálsz. A döntésed egyértelmű volt, talán csak nem akartam vagy nem tudtam elhinni. Ha unatkozom az órákon, egy mesebeli hercegről kell álmodoznom, nem pedig arról, hogy milyen volt amikor megcsókoltál. A csillagos égről szeretném, ha  olyan egyszerű dolgok jutnának eszembe, mint a bolygók, nem pedig az első éjszakánk, a napsütésről pedig nem az az élettel teli mosoly, hanem a tiszta és fájdalommentes melegség, és ha fázok, nem szeretnék olyan bonyolult dolgokra gondolni, hogy milyen volt, amikor átöleltél, csupán csak elmenni a ruhásszekrényemhez és felvenni a bolyhos zoknimat... Hidd el, ennyi épp elég lenne. Ha el tudnálak felejteni, megtenném. De már nem megy. Egyszerűen benne ragadtál a szívemben.

Veled ébredni, veled álmodni, veled szárnyalni, neked létezni...

Álmodozok róla, hogy majd a szabadban elterülve,
Nyugalom lesz mindenhol és bezárkózom belülre
Az elmém titkos zugába és rájövök majd végre,
Hogy Te hiányzol egyedül az út végéhez érve
De talán pont így jó, hogy világ két kis pontján
Egymásra várunk és majd túllépünk a gondján
Az élet minden fájdalmán, a világ minden baján
Te és én, egy pillanat, és így együtt leszünk talán.

Másnak adtad, mi csak rólunk szólt...

Kínozlak.
Nem akarom.
Tudom.
Fáj nekem is.
A látszat.
Érzem az illatod.
Az érintésed.
Érezlek téged.
De te nem akarod.
Félsz tőlem.
Tudom, miattam.
Én tehetek róla.
Elvettem tőled az életedet.
Hisz te is rám vársz.
De nem mutatod.
Csak érzem.
De hát pont ez a lényeg.
Nem érted?
Minden apró elmlék, elkapott pillantás, régi illat.
De hát ez Te vagy!
Mindent máshogy csinálnék.
Megváltoznék.
Hát nem érted?
Szeretném...
De te nem akarod, egy pillantás, mintha te is éreznéd...
De nem.
Ez csak a látszat.
Elfelejtettél.

Mond el milyen jó volt melletem, Hazudd hogy valaha kelletem! ;)

mit érzel, ha nézel, meséld el mért kell ennyit várni rád, elég volt már, most ne játsszál, csak szeress vagy menj tovább..

minnél nagyobb a szív annál nagyobbat szív.. !