Túl kell lendülnöm ezen az egészen. Újra annak az életvidám mindenkit és mindent szerető lánynak kell lennem, mint azelőtt. Mosolyognom kell, amikor felnézek az égre, és nem azon rágódni, hogy vajon Te mit csinálsz. A döntésed egyértelmű volt, talán csak nem akartam vagy nem tudtam elhinni. Ha unatkozom az órákon, egy mesebeli hercegről kell álmodoznom, nem pedig arról, hogy milyen volt amikor megcsókoltál. A csillagos égről szeretném, ha  olyan egyszerű dolgok jutnának eszembe, mint a bolygók, nem pedig az első éjszakánk, a napsütésről pedig nem az az élettel teli mosoly, hanem a tiszta és fájdalommentes melegség, és ha fázok, nem szeretnék olyan bonyolult dolgokra gondolni, hogy milyen volt, amikor átöleltél, csupán csak elmenni a ruhásszekrényemhez és felvenni a bolyhos zoknimat... Hidd el, ennyi épp elég lenne. Ha el tudnálak felejteni, megtenném. De már nem megy. Egyszerűen benne ragadtál a szívemben.