Kell még egy perc, hogy elmondjam mit érzek,Hogy mióta elmentél, már semmit nem érek,Semmit nem értek, de ugyanúgy remélek,Mert minden este feltörnek az emlékek.A közös órák, ahogy szemembe néztél,Ahogy magadhoz öleltél úgy éreztem, szerettél.Nevettél velem, megfogtad a kezem,Elhitetted: örökké itt leszel nekem.Mégis elmentél és egyedül maradtam,Fájdalmam nem lehet megmérni a szavakban.Hibáztam tudom, de nem ezt akartam,Szívem naivan pont te neked adtam.Veled voltam a bajban, mégis ellöktél,Hiába vártalak, többé nem jöttél,Megkötöztél láthatatlan kötéllel,Nem szabadulok, sodródom egy örvénnyel.