Milyen furcsa az élet, bármerre lépek,emlékképek és vakító fények,égnek a lángok a megszerzett szívekben,magamat látom a megfakult színekben,mert jól tudom semmi nem tart örökké,hamar elhalványult minden egyes jövőkép,de én jövök még, várj, ne siess kérlek.Ha te is úgy akarod, egy perc és elérlek.Újra.. ugyanúgy szeretlek téged,Feléd nyújtom a kezem, mert szerelem éget,Ha érzed még azt, amit egykor éreztél,mielőtt elmentél, és semmit nem kérdeztél..Várj, szánj rám még egy percet,Te vagy a mesémben az egyetlen herceg,Te vagy a nappalom és te vagy az éjjelem,Nem kérek mást, csak hogy mindig légy velem!