2011. augusztus 14., vasárnap
Egy perc most épp elég, még él bennem a remény,
Hogy meghallgatsz, és lehet még te meg én
Együtt újra boldogan, mint az elején,
Nekem ez lenne a legnagyobb nyeremény
Az életben, mert ez tart még életben
Látom magunkat, ahogy a régi képeken
Minden rendben van, mosolyog az ajkunk
Érted születik meg minden egyes dalunk.
Együtt halunk meg, ha elhalkul a dallam,
A döntést akkor a te kezedbe adtam.
De rájöttem, tovább nem bírom nélküled,
Ha nem vagy itt velem, rám tör a rémület,
Nem kell több szünet, már tudom, mit akarok,
Ha most igent mondasz, én mindig veled maradok.
Nem tagadok semmit, nem lesz több hazugság,
Csak mi ketten, egy valótlan valóság.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése