2011. augusztus 30., kedd
.. abban a pillanatban szerettem volna visszamenni az időben, és újra átélni minden együtt töltött pillanatot. még egy titkos mosolyt, még egy közös nevetést. még egy izzó csókot. őt megtalálni olyan volt, mint olyasvalakit megtalálni, akiről nem is tudtam, hogy keresem. túl későn jött az életbe, és most túl korán megy el ..
2011. augusztus 28., vasárnap
2011. augusztus 14., vasárnap
Egy perc most épp elég, még él bennem a remény,
Hogy meghallgatsz, és lehet még te meg én
Együtt újra boldogan, mint az elején,
Nekem ez lenne a legnagyobb nyeremény
Az életben, mert ez tart még életben
Látom magunkat, ahogy a régi képeken
Minden rendben van, mosolyog az ajkunk
Érted születik meg minden egyes dalunk.
Együtt halunk meg, ha elhalkul a dallam,
A döntést akkor a te kezedbe adtam.
De rájöttem, tovább nem bírom nélküled,
Ha nem vagy itt velem, rám tör a rémület,
Nem kell több szünet, már tudom, mit akarok,
Ha most igent mondasz, én mindig veled maradok.
Nem tagadok semmit, nem lesz több hazugság,
Csak mi ketten, egy valótlan valóság.
Kell még egy perc, hogy elmondjam mit érzek,Hogy mióta elmentél, már semmit nem érek,Semmit nem értek, de ugyanúgy remélek,Mert minden este feltörnek az emlékek.A közös órák, ahogy szemembe néztél,Ahogy magadhoz öleltél úgy éreztem, szerettél.Nevettél velem, megfogtad a kezem,Elhitetted: örökké itt leszel nekem.Mégis elmentél és egyedül maradtam,Fájdalmam nem lehet megmérni a szavakban.Hibáztam tudom, de nem ezt akartam,Szívem naivan pont te neked adtam.Veled voltam a bajban, mégis ellöktél,Hiába vártalak, többé nem jöttél,Megkötöztél láthatatlan kötéllel,Nem szabadulok, sodródom egy örvénnyel.
Milyen furcsa az élet, bármerre lépek,emlékképek és vakító fények,égnek a lángok a megszerzett szívekben,magamat látom a megfakult színekben,mert jól tudom semmi nem tart örökké,hamar elhalványult minden egyes jövőkép,de én jövök még, várj, ne siess kérlek.Ha te is úgy akarod, egy perc és elérlek.Újra.. ugyanúgy szeretlek téged,Feléd nyújtom a kezem, mert szerelem éget,Ha érzed még azt, amit egykor éreztél,mielőtt elmentél, és semmit nem kérdeztél..Várj, szánj rám még egy percet,Te vagy a mesémben az egyetlen herceg,Te vagy a nappalom és te vagy az éjjelem,Nem kérek mást, csak hogy mindig légy velem!
Köszönet azoknak, akik utálnak... ők tesznek erősebbé... Köszönet azoknak, akik szeretnek... miattuk oly nagy a szívem... Köszönet azoknak, akik elhagytak... megmutatták, hogy semmi sem tart örökké... Köszönet azoknak, akik maradtak... megmutatták az igaz barátság jelentőségét... Köszönet azoknak, akik újak az életemben... velük kerek az én világom
Elkezdetek beszélgetni, és minden remek: szereted és tetszel neki. Sokat vagytok együtt, az érzés egyre mélyebb, s egy napon, anélkül, hogy észrevennétek, rájössz, hogy szereted. Az idő megáll, és azt hiszed, hogy az egész világ csakis a tiétek, egyedül a tiétek. Egészen addig, míg egyikőtök lelép, és kitépi a másik szívét, amíg még dobog, és otthagyja a leggyalázatosabb állapotban szegényt…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)