Sokan mondják hogy nehéz engem kiismerni, én pedig nem tagadom: talán ha tökéletes lennék, nem lenne ilyen nehéz dolguk. De közel sem vagyok tökéletes, sőt Mosolyt, de könnyet is csaltam már olyan emberek arcára, akik fontosak nekem. Volt, hogy csalódást okoztam és az is megtörtént már, hogy én csalódtam a másikban. Vártam, amikor nem kellett volna, máskor meg elkapkodtam a fontos dolgokat. Hibáztam már sokszor, és megtippelni sem tudom hogy hányszor fogok még, de én ilyen lány vagyok.. közel sem tökéletes, de így vagyok önmagam."

A fájdalom soha nem múlik el teljesen. Az ember valahogy kezeli, él tovább, de a fájdalom mindig ott van.

Nem vagyok egyszerű! Csalódtam már olyan emberben, akiben teljesen megbiztam! Nevettem már a könnyeken és könnyeztem a saját nevetésemen! Ütöttek, álltam.. rúgtak tovább tűrtem és nem ejtett rajtam sebet egyetlen pofon sem! Kitéptem a szivem, és oda adtam annak aki nem érdemelte meg! Máskor olyan elől zártam el azt, aki mindent megtenne értem! Megtanúltam megbocsájtani a megbocsájthatatlant és elfelejtettem amit más soha nem lenne képes! Segitettem a legrosszabb ellenségemen, de rajtam nem segitett senki! Tanultam, és megbuktam.. felálltam aztán újra földre rogytam! Éltem az életem, máskor temettem a lényem! Mégis itt vagyok! Készen arra, hogy megmutassam.. az élet lehet bármily kemény, igen is érdemes végigcsinálni!

a gyermeknek az Isten két kicsi kezet adott. egyik keze az apja kezét fogja, a másik az anyjáét. nem lehet ezeket a láncokat fájdalom nélkül elszakítani!

El kell felejtenünk a napok és órák fogalmát ahhoz, hogy értékelni tudjuk a perceket, és jobban odafigyelhessün k a pillanatokra!

Bárhogy is bánt és bárhogy is gyötör
Az élet rossz, és túl mély már a gödör
De kimászhatsz és még kiláthatsz
Csak magaddal törődj ahelyett, hogy másokat hibáztatsz.
Bármit mondanak, ne törődj vele,
Mert a szívedbe, lelkedbe nem látnak bele.

utálom magam, mert hagytalak kilépni az életemből, hogy végig néztem hogyan sétálsz el, s azt hogy nem léptem oda hozzád, s nem mondtam hogy szükségem van rád, hogy azt akarom hogy itt legyél.. mert nélküled nem olyan az élet mint amilyennek szeretném.

Tegnap éjszaka poros polcómról az eldugott helyről elővettem "Kedves naplómat" hisz minden lapot így keztem,annak ellenére hogy minden eggyes lapon a könnyem helye és a tintával irt szomorúságom helyét észlelhettem. Minden mi oda volt írva igaz volt, és egyben fájdalmas, elég volt egy szót fel olvasnom máris beugrott a kép mi történt velem. Nem bánok egy percet sem, azt már nem, de sajnálom hogy nem mondhattam el neked amit valójában éreztem,és amit érzek. Amit veled tettem és tettél velem. Amin keresztül mentem miközben senki nemtudott aról mi játszódik le bennem. Mikor kint sütött a nap de bennem dühös zápor, zivatart tört minden eggyes percben. Ez akkor volt, mikor irtam a naplómat mára már nincs erőm leirni a fájdalmaimat, talán ha leirnám nem lenne elég 3 kisebb nagyob napló sem! Soha senki nemfogja megérteni akkor minek mondjam el?? Inkább tervezek előre és élek! 

Azonon a bizonyos csütörtöki napon, mikor minden elszált körülöttem, és úgy éreztem magamra maradtam, minden ami lehetséges megfordult a fejemben. Nem értettem miért kellet együtt lennünk ha tudtuk hogy egyszer vége lesz, akkor még nem is sejtettem hogy ennyire bonyolult dolog a szerelem, de mostmár tudom. Felfogtam hogy te mással éled le napjaid és mással töltöd azokat a perceket amiket velem töltöttél. Emléken kivűl már már nem köt hozzád. Boldog vagy én boldog vagyok, kell ennél több?

Egy tócsa előtt állsz.Vajon kikerülöd és nem törődsz vele?Vagy 
inkább beletaposol és hagyod hogy átázzon a cipőd? Melyik a jobb 
döntés?Kikerülni az akadályokat és gyengén tovább lépni vagy átgázolni 
rajta és erősen bár megsebesülve TOVÁBB LÉPNI?"

Csak sajnálom, hogy hittem a sok jó szónak, és azt, hogy reméltem, minden rólunk szólhat.

Egy jelet neked most itt hagyok, tudd, hogy létezem, jól vagyok!

Holnaptól nem érdekel, hol jársz és kivel,
Hogy ki az újabb áldozat, ki téged elvisel...

Néha még megdobogtatod a szívem, de már semmi se olyan, mint régen.

Túl kell lendülnöm ezen az egészen. Újra annak az életvidám mindenkit és mindent szerető lánynak kell lennem, mint azelőtt. Mosolyognom kell, amikor felnézek az égre, és nem azon rágódni, hogy vajon Te mit csinálsz. A döntésed egyértelmű volt, talán csak nem akartam vagy nem tudtam elhinni. Ha unatkozom az órákon, egy mesebeli hercegről kell álmodoznom, nem pedig arról, hogy milyen volt amikor megcsókoltál. A csillagos égről szeretném, ha  olyan egyszerű dolgok jutnának eszembe, mint a bolygók, nem pedig az első éjszakánk, a napsütésről pedig nem az az élettel teli mosoly, hanem a tiszta és fájdalommentes melegség, és ha fázok, nem szeretnék olyan bonyolult dolgokra gondolni, hogy milyen volt, amikor átöleltél, csupán csak elmenni a ruhásszekrényemhez és felvenni a bolyhos zoknimat... Hidd el, ennyi épp elég lenne. Ha el tudnálak felejteni, megtenném. De már nem megy. Egyszerűen benne ragadtál a szívemben.

Veled ébredni, veled álmodni, veled szárnyalni, neked létezni...

Álmodozok róla, hogy majd a szabadban elterülve,
Nyugalom lesz mindenhol és bezárkózom belülre
Az elmém titkos zugába és rájövök majd végre,
Hogy Te hiányzol egyedül az út végéhez érve
De talán pont így jó, hogy világ két kis pontján
Egymásra várunk és majd túllépünk a gondján
Az élet minden fájdalmán, a világ minden baján
Te és én, egy pillanat, és így együtt leszünk talán.

Másnak adtad, mi csak rólunk szólt...

Kínozlak.
Nem akarom.
Tudom.
Fáj nekem is.
A látszat.
Érzem az illatod.
Az érintésed.
Érezlek téged.
De te nem akarod.
Félsz tőlem.
Tudom, miattam.
Én tehetek róla.
Elvettem tőled az életedet.
Hisz te is rám vársz.
De nem mutatod.
Csak érzem.
De hát pont ez a lényeg.
Nem érted?
Minden apró elmlék, elkapott pillantás, régi illat.
De hát ez Te vagy!
Mindent máshogy csinálnék.
Megváltoznék.
Hát nem érted?
Szeretném...
De te nem akarod, egy pillantás, mintha te is éreznéd...
De nem.
Ez csak a látszat.
Elfelejtettél.

Mond el milyen jó volt melletem, Hazudd hogy valaha kelletem! ;)

mit érzel, ha nézel, meséld el mért kell ennyit várni rád, elég volt már, most ne játsszál, csak szeress vagy menj tovább..

minnél nagyobb a szív annál nagyobbat szív.. !

Akkor nevetünk, amikor valami a legjobban fáj. Nevetünk, amikor mást nem tudunk tenni. A nevetés az egyetlen stratégia, ha kezd széthullani körülöttem a világ. Csak az olcsó pillanatok provokálnak könnyeket.

Belül zokogva ordít a szív, kívül mosolyra húzódik az ajak. 

~ Az ember sorsa a szívétől függ, mert mindennek lehet parancsolni, csak a szívnek nem. .

Nem tudom nektek feltűnt-e, de például a frissen szakított embereknél van egy visszatérő viselkedésmód: féktelenül buliznak, mosolyognak és bizonygatják, hogy minden szuper. Ez a hozzáállás szöges ellentéte a mélységes önsajnálatnak, hiszen ha egy-egy trauma után belecsapunk az életbe nem is marad időnk gondolkozni és vergődni. De hiszen épp ez a cél: teljesen mindegy mi történik, csak ne kelljen szembe nézni a kudarccal. Jogosan kezdünk kételkedni a kimondott szavak hitelességében - 'Én jól vagyok, komolyan!'

Elég egy illat, egy zene, egy kép ahhoz, hogy valamire visszaemlékezz. . és újból összetörj.

 Olyat szeretnék veled, amit csak veled lehet, amit mással nem lehet, amit mással nem merek ♥

A vér is gyorsabban lüktet bennem, ha közelebb jössz hozzám.

Sokan úgy gondolják a szív egy bonyolult valami. . szerintem nem az. Egyszerűen csak érez. Bár néha olyan dolgokat is, amiket nem volna szabad.

mikor elkezdesz hiányozni, csak becsukott szemmel végigfekszek az ágyamon és azt a különleges dalt hallgatom.. ♥

A Nő - Hidd el, attól még, hogy nem néz rád, tudja hogy őt bámulod.

nehagyd hogy mások tönkre tegyék az életed..bassz oda az érzéseknek ! ;)

Igazán sajnálom azokat, akik az én életemről pletykálnak, szegényeknek annyira egyhangú és sivár az életük, hogy az enyémmel kell foglalkozniuk.. :D:D

"Minden lánynak ott van,egy elérhetetlen srác a szívébe, és a srácoknak is ott van az elérhetetlen lány..

 

ha nem ő lesz a karácsonyi ajándékom, beperelem a jézuskát!
.. nos, én az apukámat szeretném "csak" :( kezdhetem a pereskedést

 

Megfoghatatlan számomra, mi megtéveszt és elvakít,
Egy dobbanás, mit nem érzel, de napról-napra szétszakít. 

Szia! Beteg vagyok. Tünetek: kevés szívdobogás, hőemelkedés. Diagnózis: hiányzol! Javasolt gyógymód: sok-sok simogatás. Meg akarok gyógyulni! Kérlek segíts! 

 

Köszönöm Anyukádnak, hogy lettél nekem! (: 

‎'bárcsak olyan lenne az életem, mint egy film.. soha nem lenne gond a frizurámmal, nem kéne WC-re mennem, és amikor rossz passzban vagyok egy pasi utánam fut az utcán rögtön szerelmet vall csókolózunk és boldogan élünk amíg meg nem halunk.'

Ha a hibáimból utat lehetne építeni, akkor egy vadonat új, 8 sávos autópálya ölelné körbe a világot az egyenlítő mentén. A sikereimből viszont épp csak a kerti budiig kövezhetném ki az utat. 

Távol vagy tőlem, de szívem ott van nálad, érzem, hogy szeretlek, vágyom utánad, vágyom, hogy mehessek, hogy veled lehessek, fogjam két kezed, és mondjam: szeretlek. 

Régen azt gondoltam, hogy az a legrosszabb, ami történhet velem, ha egyedül maradok. De ez nem igaz. Az a legrosszabb, ha olyanokkal vagyok körülvéve, akik között egyedül érzem magam.

Ne légy szomorú ! Mondd simán, hogy szarok rá, és mosolyogj

'én nem vagyok hülye, csak furcsán normális:D

‎"Régen majdnem mindennap órákat beszéltünk. Most pedig meglepődök, ha kapok egy hellot."

tudod én szeretem a színes dolgokat, de a kétszínűségtől hánynom kell !!

 

"Mindig igy kezdődik egy történet : volt egy kislány aki beleszeretett egy kisfiúba...
Majd ez lesz a vége : és lett egy nő akinek összetörték a szívét..

Mire kimondtam volna, hogy nem az a fajta lány vagyok, már az voltam.

Elbaszott lélek egy elbaszott testben.
Nem a segged fogott meg, a szemedbe estem bele.