Nincs ma az asztalon üzenet, csak hervadt szirmok és levelek. Mindent itt hagyok, s feledem, emléke hamvait betemetem. Hogy többé soha se lássam őt és ne is tudjam nevét, mert szúrt szívembe annyi tört, az is csoda, hogy élek még. Ma éjjel még visszatér, hült helyem jég hideg ágyon nem talál, van még szív, mi őszintén dobog s vár...