Egyszer volt, hol nem volt, van...

Mi nők-titkolva vagy titkolatlanul- még mindig hiszünk a mesékben. Hiszünk abban, hogy egyszer eljön értünk a szőke herceg fehér lovon (vagy a fehér herceg szőke lovon?), és csókolgatjuk a békát, hátha elvarázsolt herceg, és csókjainktól átváltozik daliás királyfivá. Van, akinek eljön, van, aki csak azt hiszi, de a végén általában kiderül, hogy nincsenek elvarázsolt hercegek, akárhányszor csókoljuk meg a békát, nem lesz belőle királyfi, csak béka marad. Én is csókolgattam a békát, béka maradt... Jöttek hercegek fehér lovon, volt, amelyik lóhalálában elvágtatott mellettem, volt, amelyik le sem szállt a lóról, volt, amelyik leesett a lóról, a legutolsó herceg pedig még keresztül is taposott rajtam a lóval... Részemről, ha legközelebb jön a herceg, egy szépen kivitelezett köríves rúgással fenékbe billentem, és inkább megtartom a lovat...jobban járok!

A békát meg csókolgassa, akinek van hozzá gusztusa...