Ez egy rövid utazás, álmodozás, jó, hogy itt voltam veled, jó, hogy itt voltál. 

 

Annyira hittem benne, hogy ezentúl boldog leszek. Gyönyörű álom volt, csak hát elakadt. Megállt minden. Ezernyi érzés kavarog bennem. Félek. Szeretnék megszűnni. Reménykedem. De már valahol kezdem megszokni hogy a meséim sosem érnek véget "Happy End-el

 

“Köszönöm, hogy szeretsz, féltesz, vigyázol rám, hogy betakarsz, ha fázom, átölelsz, ha félek, és hogy Neked reggel is szép vagyok. Köszönöm, hogy a szemembe nézel és tudod, hogy mit gondolok. Köszönök mindent, amit adtál .Köszönöm, hogy vagy nekem és hogy szerethetlek!”

 

Hát itt ez a hely, amit sokszor boldogan elhagynék.
És itt ez az élet, amit sokszor nem nagyon értünk még

 

De miért van, hogy tényleg itt vagy,
És mégis érzem, hogy hiányzik a szikra.
Volt már, hogy jobban fáztam, ha átöleltél is, másra vágytam.

 

Kidobtam a félelmet és elindultam tovább.
Akartam az életemmel tenni egy nagy csodát 

 

Én szállok az idővel és a széllel szembe talán,
Telve a reménnyel: aki elment, vár még rám.
Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám,
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám.
Nem büntethet az ég, ha így állok eléd,
Lelkemben bűntelenül,
Mert hiányzol. 

 

Van egy dolog, ami még a reménytelen szerelemnél is rosszabb. Az, amikor az ember nem biztos abban, hogy reménytelen a szerelme.

 

Hiába millió hang,
Csak a tiéd hallom.
Az én nyelvemen beszélsz,
Talán nem is létezem
Nélküled. 

 

Bennem van most is, csak már nem úgy, mint anno, én nem voltam depressziós, csak hát ismerős a padló.

 
 Szerelemmel múlik az idő, idővel a szerelem! Úgylátszik nekemis ezlett a végzetem.

 

Bújj mellém, jó így, csak összefonódva, védjük kis világunk a világtól óvva. (: 

 

Ha elveszítünk valakit, úgy érezzük, a szívünk szakad meg. Aztán eszünkbe jut az a sok kedves szó, azok a vicces dolgok, amiket mondott vagy tett, és rájövünk, hogy nem hagyott el teljesen, itt él bennünk; az emlékeinkben mélyen.

 

Nekem pepsi, neki coca. Nekem cipő, neki csuka. Neki, ha felszed, nekem ha lead. Nekem a gyros, neki a kebab. Neki jéggel, nekem jéger. Neki tonic, nekem nem kell. Neki, ha józan, nekem ha részeg. Neki ha lassan, nekem ha szétszed. Nekem a haja, neki a szemem, neki ha rám ül, nekem ha fekszem. Neki herba, nekem csalán, nekem biztos, neki talán. Neki, ha kemény, nekem ha puha, nekem ő mindig, neki én soha...

 

Kelj fel, ha elestél, s tanulj meg járni! Emlékezz, hogy szenvedtél, s már nem fog úgy fájni.

 

Tetszett, átölelt, csókolt. Jó volt, ennyi elég. És mi van, ha mégse, ha ennél többet szeretnék?

 

Rózsaszín felhőkbe burkolt az igazság, hogy aki félénk, azt ok nélkül szivassák. 

A szobámban fekszem,épp beléd betegszem!

 

Itt minden képlékeny, az elmúlt két hétben a barátokban megbízni már végképp nem. 

 

Hiányzol kedves, nem tudom, merre jársz, de érzem belül, te is hallasz, meg ugyanúgy látsz. 

 

Egyszer volt, hol nem volt, van...

Mi nők-titkolva vagy titkolatlanul- még mindig hiszünk a mesékben. Hiszünk abban, hogy egyszer eljön értünk a szőke herceg fehér lovon (vagy a fehér herceg szőke lovon?), és csókolgatjuk a békát, hátha elvarázsolt herceg, és csókjainktól átváltozik daliás királyfivá. Van, akinek eljön, van, aki csak azt hiszi, de a végén általában kiderül, hogy nincsenek elvarázsolt hercegek, akárhányszor csókoljuk meg a békát, nem lesz belőle királyfi, csak béka marad. Én is csókolgattam a békát, béka maradt... Jöttek hercegek fehér lovon, volt, amelyik lóhalálában elvágtatott mellettem, volt, amelyik le sem szállt a lóról, volt, amelyik leesett a lóról, a legutolsó herceg pedig még keresztül is taposott rajtam a lóval... Részemről, ha legközelebb jön a herceg, egy szépen kivitelezett köríves rúgással fenékbe billentem, és inkább megtartom a lovat...jobban járok!

A békát meg csókolgassa, akinek van hozzá gusztusa...

 

Nincs ma az asztalon üzenet, csak hervadt szirmok és levelek. Mindent itt hagyok, s feledem, emléke hamvait betemetem. Hogy többé soha se lássam őt és ne is tudjam nevét, mert szúrt szívembe annyi tört, az is csoda, hogy élek még. Ma éjjel még visszatér, hült helyem jég hideg ágyon nem talál, van még szív, mi őszintén dobog s vár...

 

Amikor itt voltál, s ahogyan rámnéztél, tudtam, ez az érzés más, mellettem nem féltél...

 

Nem tudom biztosan, meddig hazudjuk még egymásnak azt, hogy van remény. Nem tudom pontosan meddig leszel itt, és meddig vagyok a céljaid része. De addig a pillanatig amíg el nem hagysz, én minden egyes percet ki fogok élvezni. Ígérem.

 

Azt mondják, az idő begyógyítja a sebeket, a gyors felejtés pedig remek életfunkció. Csak azt hagyják ki a mindenre alkalmas pszichológiai tételből, hogy maradnak az ember fejében olyan momentumok, amelyeket lehetetlen eltávolítani. Még mosollyal és szeretettel is.

 

Itt, mint pillangók szállnak el az álmok, miket hálóval kergetnek fiúk és lányok. 

 

Itt a térképem, út a szívemhez, az elkopott szirtekhez, hol utcákat színezhetsz.

 

Örült vagyok, tudom én , hát így nőttem fel,tele furcsa gondolattal és egy bolond fejjel álmodok minden éjjel.

 

Játsszuk el, hogy most neked is kék az ég.

Hogy hinni tudsz úgy, mint rég,

Mint mikor gyerekek voltunk még.

Játsszuk el azt, hogy örök a barátság,

Hogy az igaz nem hazugság

Hogy az álom is valóság

 

Kiszáradt medrek, elhagyott házak, hogyha erre jársz, egy padon ülve engem is láthatsz.

 

Nézz rám és érezd azt, amit én érzek, súgd, hogy mondjam el vagy inkább kérdezzek. 

 

A saját hobbimból lett az akasztófám, barátsággal indult, de ez vágott pofán. 

Mondanom kell valamit. Nem hiszem, hogy tiszta előtted. Szerelmes vagyok beléd... oltárian, fájdalmasan szerelmes. Amit teszel, ahogyan gondolkodsz, ahogyan mosolyogsz, amikor látlak izgatott leszek... Úgy érzem magam melletted, mint eddig még soha..

A lány szeret a fiú nem, a lány küzd a fiú nem , a lánynak hiányzik a fiú a fiúnak nem hiányzik a lány, a lány összetört a fiú csak nevetett mert a lány tudta h hiába szeretett ..

"Bárki is mondta, hogy lehetetlen azt a dolgot hiányolni, amid még nem volt, nyilvánvalóan sosem volt még szerelmes."

 

meddig leszünk még együtt?Ugye még jó sokáig?
- hát kiszámoltam számológépen. Összeadtam, kivontam, szoroztam, osztottam és egy fektet nyolcas jött ki ..

Nem nyílik korlátlan lehetőségünk arra, hogy megkapjuk, amit akarunk. És nincs annál rosszabb, mint kihagyni valamit, ami megváltoztatná az életünket

"Eleven a káosz, zavaros a fejed, cserepes a szád és szomorú a szemed!"

 
Elmegyek...én nem várok, azt hiszem világot látok.
Azt mondják sokan mások, van olyan hely, ahol kék a tenger és még sírni sem kell.

Ha nem jön álom a szememre.. mi juthatna ilyenkor az eszembe?

Legyünk inkább barátok. Azt titkok és hazugság nélkül is lehet.

Néha búcsúzni kell. Nem felejteni, csak többé nem emlékezni. Nem belenyugodni, csak elfogadni! Csak búcsúzni... szavak nélkül, érzésekkel!

Érzékletes kifejezés a szívszorító. De most tényleg olyan, mintha valami szorítaná a szívemet.