a könnyeim csak hullanak mint esőcsepp a patakba,
mert minden egyes könnycsepp a múltamból egy darabka.
egy kacsintás, egy mosoly, ölelésed mi hiányzik,
dobog még a szívem, de többé már nem virágzik..
ágyad mellett térdelek,kérlek téged ne hagy el,
szeretlek még nagyon a szerelmünket ne add fel.
mert ha rád gondolok, szétszakít a fájdalom,
és arcodat már csak fényképeken láthatom
mert tudtam én is milyen mikor az üresség felemészt !