hiába is siránkozok...attól nem lesz jobb...és én megtettem mindent...elmondtam neki...mentem utána. el kell fogadnom hogy nem kellek neki..hogy csak félreértettem a kedvességét...a mosolyát..azt a hihetetlen meseszép, hatalmas pozitív töltetű mosolyát... amit úgysem tudok elfeledni soha. nagyon fáj. igen. de ez van. el kell fogadnom hogy nem voltam elég jó neki. nem menekülök tovább a fájdalom elől. mert akkor sosem lesz vége....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése