Mégis elmentél és egyedül maradtam,Fájdalmam nem lehet megmérni a szavakban.Hibáztam tudom, de nem ezt akartam,Szívem naivan pont te neked adtam.Veled voltam a bajban, mégis ellöktél,
Hiába vártalak, többé nem jöttél,Megkötöztél láthatatlan kötéllel,Nem szabadulok, sodródom egy örvénnyel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése