Amikor egy számodra fontos személy kilép az életedből,az egy leírhatatlan érzés. Mintha egy részed elveszett volna. Ha Rá gondolsz a gyomrod még mindig görcsbe rándul és a szíved elszorul. Visszaemlékszel az együtt töltött időkre ; ahogyan ölelt,ahogy gyengéden megcsókolt,lágyan a füledbe suttogott,ahogy megsimogatta az arcod,ahogy beletúrt a hajadba,fogta a kezed,fárasztó vicceket mesélt,vagy csak szótlanul ültetek egymás mellett..De ott volt. Veled volt,s te azt hitted nincs mitől félned. Tévedtél! Ő elment és magával vitt minden szépet..Ma már fájnak az emlékek és ki egykor az életet jelentette számodra,most a pokolba taszít. Nem érted mi történt,csak ülsz csöndben és sírsz. Üvöltenél,de nem tudsz,mert keserű könnyeidtől fuldokolsz. Igen. Ezt éreztem miattad..Ezt tetted velem. És most vissza akarsz kapni? Ezek után? Ez nem volt elég? Végleg tönkre akarod tenni az életem? Köszönöm, nem.