Ha
egy lány duzzog, húzd az öledbe és engeszteld ki. Ha egy lány piszkál,
piszkáld vissza és nevettesd meg. Ha egy lány sírva ott akar hagyni,
fogd meg a kezét és ne hagyd elmenni. Ha egy lány mélyen a szemedbe néz,
vedd észre,hogy mit érez tanuld meg, hogy neked is lépned kell!

 

 

Hercegnőként boldogan élek a vattacukor kastélyomban, nyalóka ültetvényekkel, csokoládé szökőkúttal és gumicukor játszótérrel. 

 

Lehetnék én flegma is, de nem tudnám megtenni. Nem tudnám azt mondani, hogy húzz el, mert azt akarom, hogy maradj velem. De neked mi jár fejedben?? Mond, mit szeretnél tőlem?? Ha semmit, miért nem mész el?? Engem ezzel megbántasz, hát nem érted?? Itt vagy velem, de mégsem értelek. Mond, szeretsz? Vagy egyszerűen csak elviselsz?? Itt akarsz maradni, vagy csak kényszert érzel?? Várok a válaszra, de nem várhatok örökké. Értsd meg, nem adhatom oda a szívem, ha tudom, hogy te töröd ketté... 

 
Furcsa: az ember eddig észre se vette, milyen komoly különbség van a férfi és nő között. A férfi, ha kétségbeesik, a haját tépi. A nő a szemöldökét. A férfi, ha beleszeret valakibe, leveleket ír neki. A nő, ha leveleket ír valakinek, beleszeret. A goromba férfi üt. A goromba nő sír. A szelíd férfi simogat. A szelíd nő sír. A férfi féltékeny. A nő irigy. A férfi a kapott csóknak örül, a nő az adott csóknak. A férfi egyetlen estén se mondja el, mit csinált egész nap. A nő elmondja, mit csinált egész nap. De nem azt csinálta.

 

Nem számít, milyen kusza egy kapcsolat, amíg a szeretet megvan,
mindig van rá remény, hogy rendbe jöjjön

 

Mielőtt
elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a
múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. ...
Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden
kövön, amelyen én megbotlottam. ... S mindegyik botlás után állj fel és
menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam,
felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz!"

 

 

Mindennél
jobban hiszek a szívemnek. Mégis én vagyok az a lány, aki ezernyi
lakattal védi, vasráccsal körülvett szívét. A zárakat sokan próbálták
már kinyitni. Hol sikerrel, hol sikertelenül. Azonban van valaki, akinek
már a jelenlététől is eltűnik minden akadály. '

Nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak

Te irányítod a tetteidet, vagy azok fognak Téged

Mikor a lelkem megtelik fájdalommal, akkor is mosolygok, mert így ezt a mosolyt látom visszatükröződni a körülöttem levő emberek arcán, s hamarosan már a lelkem is jobb kedvre derül.

A szenvedés abból fakad, hogy elvárjuk, hogy úgy szeressenek minket, ahogy elképzeltük. (Paulo Coelho: A Zahír)

Mindannyian keresünk valakit, azt a különleges személyt, aki majd megadja azt, ami hiányzik az életünkből. Valakit, aki képes társaságot nyújtani, vagy segítséget, vagy biztonságot, és néha ha nagyon keressük megtaláljuk azt aki képes mindhármat nyújtani, igen mindannyian keresünk valakit és ha nem találjuk csak remélhetjük hogy ő talál meg minket.

 

A nő azt akarja, hogy ok nélkül, "miért"

nélkül szeressék: nem azért, mert szép vagy
jó, vagy kedves, vagy művelt, vagy elmés,
hanem azért, mert olyan, amilyen.”

És itt fogok ülni melletted, amíg itt vagy a folyónál. És ha lefekszel, a házad előtt fogok aludni. És ha elutazol messzire, oda is utánad megyek. Egészen addig követlek, amíg te magad el nem küldesz. Akkor elmegyek. De akkor is szeretni foglak életem végéig. 

 

Úgy teszek, mintha túl lennék rajta
És majd azt mondom magamnak: az élet megy tovább nélküled.

Let's pretend that I've moved on
Then I'll tell myself that life goes on without you. 

"Mozdulatlan marad a szív; hiába peregnek a könnyek."

csak egy kicsit legyél kedves. csak egy perce ...ölelj át.

imádom a szemed és kívánom a szád, kicsinál kajak minden porcikád... *.*

Nem attól vagy jó pasi, hogy minél jobban feszül a gatya rajtad, hanem hogy mennyire tiszteled és becsülöd a nőket.

 
Egyszer felkeltem reggel és nem voltál mellettem, Akkor jöttem rá mindent elveszítettem,
Amikor nem voltál ott engem a sors is elhagyott.A bánat majd megölt, amit a szakítás okozott,

..És még a fiúk mondják hogy a nőknek nincsen lelkük..:\

Semmi értelme féltékenykedni, mikor az ember úgysem védekezhet. Csalás ellen nincs barikád.

~ Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legnagyobb bolond e vidéken? Az a lány, aki nem tud parancsolni a könnyeinek, vagy az, aki sosem adja fel ...?

Volt már, hogy belezúgtál valakibe, miközben tudtad hogy nem szabad? Előfordult már, hogy próbáltál harcolni az érzéseiddel, de kudarcot vallottál? Ilyen az, mikor minden egyes nappal egyre jobban szereted, de ezt mindenféle módon titkolni próbálod ...

Amikor nem lehetsz azzal, akibe szerelmes vagy.. együtt tudnál lenni más valakivel, aki csak kedvel téged?

Ember vagyok, szükségem van szeretetre.mint bárki másnak.

 

S egy napon, anélkül, hogy észrevennétek, rájössz, hogy szereted. Az idő megáll, és most az egész világ csakis a tiétek, egyedül a tiétek.

 

Nincs szükségem álmokra amikor mellettem vagy.

Hmm..azthiszeem beleszerettem *.*

 

Nem hívhatsz fel, azzal, hogy hiányzom,ezt nem telefonon akarom megbeszélni.Ne írj sms-t, és ne írj e-mailt és ne írj semmit a falamra. De ha tényleg hiányzom, akkor nőjj fel és ülj be a kocsiba és gyere ide...

 

Mindig egyet keresel, csak azt az egyet, ami soha nem tűnt el, és soha nem lesz meg...

 
Hol vagy már?
Elfújt a szél, én mégis kereslek
És csak neked mondhatom, hogy szeretlek...
Tudod, hogy szeretlek..
Mondd, hogy tudod, hogy szeretlek!
Mondd, hogy tudod, hogy szeretlek...
Szeretlek..

 

Nem tudhatod előre, hogy melyik lesz életed legfontosabb napja. Amiről azt hiszed, hogy fontos lesz, az úgysem olyan lesz, mint ahogyan azt elképzelted. Ez egy az átlagos napok közül. A legfontosabb nap is normálisan kezdődik. Azokat a napokat a végük teszi a legfontosabbá.(...) A napot, amikor elkötelezed magad valami vagy valaki iránt. A napot, amikor összetört a szíved. A napot, amikor megismerted a nagy Őt. A napot, amikor rájöttél, hogy nincs elég idő, mert örökké akarsz élni. Ezek a legfontosabb napok, a tökéletes napok.

 

Már nem fáj a szívem, már nem hiányzik, ami elmúlt régen..

 

El kell fogadni, hogy rettenetesen egyedül vagyok. Soha senkinek nem lesz az a tapasztalata, ami az enyém. Ha valakihez hozzáérek, megérintem, soha nem fogom tudni, hogy ő mit érez. Soha. És senki sem fogja tudni, hogy én mit érzek, mit gondolok, hogy nekem milyen a világ.

 
Ha nem érzem azt, amit régen, csak bele kell néznem, ott van a szemében..

 

Szíved összezúzták, a sminked könnyek mossák, mégis játszd, játszd végig.

 

Minden vágyam hogy egyszer rám találsz, de mit tegyek ha egyszer háttal állsz?!

 

Nem várlak vissza, nem vagy különleges. Csak számomra voltál az....

 

Hé, ha akarod én várok még, hogy szebb legyen majd a zárókép, az a baj, hogy az árok, a gödör mély, hé meddig tart az örökké?

 

Elvileg te más vagy, nem az átlag, de én nem látlak másnak, hiába vártad.

 

Istenem, pedig már fogtam a kezed, csak nem mertem mondani: Szeretlek! Szeress!

 

Nézd, te is tudod a végét. Ez az a film, ahol elsétál a lány. Ne kérd, ne hidd, hogy könnyű, szemedbe nézni, félni, s eltitkolni, ha fáj...

 

Te éreztetted velem először, hogy milyen az, ha hiányzik valaki...

 

A nevemet tudhatod,de az életem nem ismered. Hallhattál arról,hogy miket tettem,de fogalmad sincs róla,hogy min mentem valójában keresztül...

 

Tudja, mi a legrosszabb egy válásban? Az, hogy tulajdonképpen nem öli meg, mint egy szívlövés vagy egy frontális ütközés, pedig hasonló. Mikor a holtodiglan-holtomiglan után azt kapom, hogy sohasem szerettelek, azonnal meg kellene halni. Ilyen szívlövés után nem volna szabad felébredni és tépelődni a saját vakságunkon. (...) Valahol biztos tudtam persze, csak féltem észrevenni az igazságot. A félelem viszont hülyeség.

 

Az emberek sokszor vannak egyedül. Aki meg más mint a többi, az még többet.

 

A nevemet hallod...száll el a szélben.

 

Rengetegszer hittem már azt, hogy szerelmes vagyok. Rengetegszer csalódtam, és éreztem úgy, hogy vége a világnak. Aztán jöttél Te és mindent felkavartál. Amiről eddig azt hittem szerelem volt, az semmi ahhoz, amit most irántad érzek. Semmi. Vagy a többi nem volt szerelem, vagy ez nem az. Azt hiszem ez sokkal több annál. Nem tudom egy szóval kifejezni, hogy mit érzek irántad. Nem is lehet. Ezt nem. Amikor meglátlak, szinte már hallom ahogy felgyorsul a szívdobogásom...a testem görcsben van, és az ajkam akaratlanul is mosolyra húzódik. És ezt a mosolyt egyszerűen nem tudom levakarni magamról. Amikor megölelsz, nem csak a gyomromban, hanem minden kis porcikámban pillangók repkednek. Amikor a szemedbe nézek, nem tudok megmozdulni. Amikor elmész, óriási ürességet hagysz magad körül. Olyankor nem tudok enni, inni, sőt, még nevetni se. Legszívesebben minden beszélgetésnél Rád terelmém a szót. Amikor a múltkor megfogtad a kezem, remegni kezdtem, és igen...ott voltak megint azok a hülye pillangók. A szívem már veszélyesen gyorsan vert. Azt hiszem beléd betegedtem. Nem tudom kifejezni szebben. Amikor velem vagy, teljesen a hatásod alá kerülök, és ez komolyan megijeszt. Hívhatod szerelemnek. Én már nem tudom mi az.

 

Minél több fiút megismerek, annál inkább rájövök, hogy nekem csak egyetlen srácra van szükségem.. Rád. ♥

 

Menj tovább, majd új nap vár! Bármi volt, csak a múltad már...